Valószínűtlen, hogy Zala vármegye címerében az egyenes pólya egyértelműen és általánosságban a Zala folyót jelképezte volna. Valójában a h u l l á m p ó l y a az a heroldalak, amely folyókat szimbolizál.

A Norvég Királyság, s egyúttal a Skandináv-félsziget legészakibb pontján egy többszáz éves emeletes házon tót nyelvű kettőskeresztes-hármashalmos emléktábla hirdeti, hogy az 1760-as években e házban dolgozott, végezte megfigyeléseit "Szlovákia" híres szülötte, Maximilian Hell, a kitűnő "szlovák" csillagász. Tóték megelőztek bennünket e fontos kultúrtörténeti helyszín felkutatásában, kisajátításában. Év elején Doborján jelenlegi polgármestere volt szíves Franz Lisztet "osztrák" zeneszerzőnek titulálni - amúgy szülőházán az Anschluss után elhelyezett emléktábla meg "németnek" tudatja őt. Corvin Mátyást is hívják nagy oláh uralkodónak, Bartók Bélát oláh komponistának egyelőre nem.

Látjuk tehát, milyen huncutságokra képes jelenkori és múltbéli történeti-földrajzi fogalmak tudatos összekutyulása. A múlt kisajátítása a jelen, vagy a jelené a múlt érdekében.
Új Alkotmányunk eredeti változata a megyéket vármegyéknek keresztelte volna. Ez csupán szimbolikus értelemmel bírt volna, bármiféle strukturális változtatás nélkül. Éppen ez volt a baj vele! Letűnt korokban használt elnevezések megfelelő szervezeti-területi tartalom nélküli visszaállítása katyvaszt teremtő, a földrajzi-történeti fogalmak értelmezését-oktatását megnehezítő haszon nélkül való agymenés.
Csak elrettentő példaként képzeljük el két magyar jellemóriás esetét két sosem volt vármegyével. Kossuth Lajos "B- A -Z vármegye" szülötte lett volna, Petőfi Sándor "Bács- Kiskun vármegyéé"(?!) Legnagyobb költőnk szülőföldjén 1871-ig vármegye nem is működött. A Kiskunság a Jászkun Kerület részeként bármiféle vármegyén kívül álló különleges jogállású terület volt közvetelenül Fenséges Cs. Kir. Főherceg József Nádor, a Jászok és Kunok Főkapitánya, illetve az őt képviselő kapitány vezetése alatt.
Már belekeseredtünk, hogy nagy költőinket, Kisfaludy Sándort, Batsányi Jánost nem mondhatjuk Zala megye szülötteinek. De azt még a legtöményebb marxizmus se tiltotta, hogy Zala vármegye szülötteinek nevezhessük őket. Marton László nemrég elhunyt szobrászművészünkkel ugyanez a helyzet. Volt alkalmam kézben tartani A4 lapformátum felére (!) írt alázatos folyamodványát, melyen 15 éves korában szobrászati tanulmányaihoz vármegyei ösztöndíjat kér gróf széki Teleki Béla főispántól.

MEGHÍVÓ

A Sárhidai Felnőtt Tánccsoport, a West Dance gyermek tánccsoport, valamint a Sárhidai Öregfiúk futballcsapat

2011. május 21-én (szombaton) egész napos

"Jótékonysági" rendezvényt szervez.

Május 7-én, szombaton rendezzük a "Mesterségünk, mint közkincsünk" elnevezésű kiállítást Csatárban. A kiállításon a faluban és a környéken élő emberek munkáit tekinthetik meg.
A megnyitó este hat órakkor kezdődik a közösségiházban.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!!!

Üdvözlettel: a csatári aktivisták

A Közkincs Kerekasztal következő havi megbeszélése,
2011. május 2.-én (hétfőn) 18,00 órakor
Bak községben a
Faluházban kerül megrendezésre.

Napirend:
A Közkincs Kerekasztal 2011. évi május havi programja.

Néhány gondolat az Asbóth Sándor-emlékkiállítás kapcsán
A budavári Hadtörténeti Múzeum földszinti kiállítótermében 2011. február 19-én tekintettem meg Asbóth Sándor, Keszthely szülötte, Lincoln tábornoka emlékkiállítását. - Ugyanezen a napon a több ezer mérföldre levő Montgomeryben (State Alabama) sok száz szürke kabátos katonai hagyományőrző ünnepélyesen emlékezett meg az Amerikai Konföderált Államok (CSA) megalakulásának 150. évfordulójáról. -
A tárlat Zalából indult, s azóta ide is tért vissza. A szülőföld eleget tesz erkölcsi kötelességének, hogy megemlékezzék távolba szakadt, kiemelkedő karriert befutott, ám hazájába soha vissza nem tért fiáról. Nem kalandos, hanem tervezetten eseménydús életéről sokat megtudhat az érdeklődő közönség. Zene is kíséri, folyamatosan hallható - nem korabeli stílusban, inkább jelenkori méltóságteljes harmonizációval - a John Brown's Body - the Battle Hymn of the Republic. Ám nem ártana vele párhuzamosan játszani a Konföderáció különlegesen pattogó ritmusú, kissé mókás himnuszát is: "Den I wish I was in Dixie, Hoo-ray! Hoo-ray!"

Utolsó utáni "beszólás" megyecímer ügyben
Az itt látható plakát nemcsak a táncos hölgy anatómiailag-esztétikailag vitathatatlanul tökéletes testfelépítése miatt méltó a figyelmünkre...Március 10. táján e nyomtatvány nagy- és zsebméretű példányai tömegesen árasztották el Zalaegerszeg belvárosát, vendéglátó és kereskedelmi egységek tucatjait! Egyidejűleg azzal, amint a szomszéd város - férfiszemet kevésbé megragadó - fafaragó kiállítására invitáló plakátok Adorján-címeres utolsó példányai is eltünedeznek utcáinkról. Szent Adorján napja óta idestova fél év telt el. Az ekkor állítólag "leváltott" zöld-arany megyecímerünk pedig köszöni szépen, nagyon jól van, virulensebben szaporodik, mint előtte bármikor. Stilizált glóbuszos pajzstartós változata több száz, tán több ezer új példányban jelenik meg a közeljövőben tagi kártyákon - a minden tiszteletet megérdemlő használó testület törvényben előírt kötelező tagsági jogviszonya okán. No meg az általa forgalmazott gazdaságélénkítő kártyát népszerűsítő prospektusokon.

Martin Doyle ír fuvolista és a Bran együttes koncertje