Van olyan földrajzi kistérség, ahol az azonos nevű bírói szerv "helyet cserélt önmagával". Az Uzsa-Balatonederics közti változatlan határszakasznak egykor a keleti, most a nyugati oldalán találjuk a Zalaegerszegi Törvényszéket.

 

A Zalaegerszegi Királyi Törvényszék illetékességi területe 1941. április - 1945. március

Sajtóközlemény hívta fel a figyelmünket, hogy a Zala Megyei Bíróság új neve Zalaegerszegi Törvényszék lesz. 1872. elejétől 1950-ig - ezen időszakon belül 1945-ig "Királyi" jelzővel - ugyanilyen elnevezésű testület már működött. Az elnevezést azonban nagy mértékű strukturális és területi különbözőség mellett állították vissza. Egyrészt hajdan az igazságügy szervezeti rendszere a maitól jelentősen eltérő filozófián alapult. Másrészt a hajdanvolt ítélkező fórum területi elhelyezkedése nemcsak a mai, hanem a vele egykorú állami területi beosztástól is markánsan eltért.

Jelenleg magától értetődő, hogy minden bírósági szevezeti szintnek egy ügyészi szint felel meg. 1950-ig nem így volt. A bírósági szervezet legalsó szintjének, a járásbíróságnak megfelelő ügyészség nem létezett. A járásbírósághoz tartozó apró-cseprő súlyú büntető ügyekben "ügyészi megbízottak" - ügyvédek, vagy szolgabírák - képviselték a vádat. Az eggyel magasabb kir. törvényszéki szint mellett működtek a kir. ügyészségek (1945-50 közt államügyészségek). Még feljebb, a kir. ítélőtáblák mellett működtek a kir. főügyészségek (1945-50 közt főállamügyészségek), ilyen tehát Zalaegerszegen nem volt, az illetékes hatóság Győrben székelt. Legfölül, a Kir. Kúriával párhuzamosan működött a Koronaügyész. Ez az asszimmetria azzal függött össze, hogy büntető ügyekben a törvényszék volt az általános hatáskörű ítélkező fórum, a legtöbb ügy bírói szakasza itt kezdődött, s innét ment tovább a fellebbvitel rendjében. A törvény csak a legcsekélyebb ügyeket tette le kivételesen a járásbírósághoz (1896-os Bűnvádi Perrendtartás).

Az ügyészi jogállásra nézve ezentúl létezett egy különös előírás. Ha valamely ügyész szakmai teljesítménye nem felelt meg az elvárásnak, kívánságára - ügyészi tisztségéből való felmentése mellett - járásbíróvá kellett kinevezni. Ha a Tisztelt Olvasó e szabályból, az ügyészi testület kisebb létszámából, valamint a hierarchia magasabb szintről indulásából azt a következtetést vonja le, hogy az ügyészi testület összességében magasabb presztízst élvezett, mint a bírói, talán nem jár messze az igazságtól.

Most tekintsük át a földrajzi különbözőséget! Az új Zalaegerszegi Törvényszék illetékességi területe Csonka-Zalára terjed ki, beleértve az abba ékelődő 2 megyei jogú várost. Ezen a földrajzi egységen egykor 4 különböző törvényszék illetékességi területe osztozott. Legkisebb mértékben a Szombathelyi (pl: Vasboldogasszony). Ennél kicsit nagyobb területet bírt a Kaposvári (pl: Nemespátró). Nagy terület tartozott a Nagykanizsaihoz, ennek legkeletibb települése volt Balatongyörök. Végül említjük az egykori Zalaegerszegi Törvényszéket melynek területi átfedése az azonos nevű mostanival nem túl nagy. Határai azzal csak 3 rövid, egymástól elszigetelt szakaszon esnek egybe. Az első ilyen szakasz Szentgyörgyvölgy-Nagykutas, a második Pakod-Zalavég közt húzódik. Kuriózumnak tekinthető a 3. szakasz. Uzsa és Balatonederics közt hajszálpontosan ugyanott húzódik most is az illetékességi terület határa, mint hajdan. Csak éppen 1950-ig ugyanazon szakasznak a keleti oldalán volt a Zalaegerszegi Törvényszék, most meg a nyugatin! "Helyet cserélt önmagával!" E négy törvényszék két különböző fellebbviteli fórumhoz, ítélőtáblához tartozott: Nagykanizsa és Kaposvár Pécshez. Egerszeg és Szombathely Győrhöz.

A Zalaegerszegi Törvényszékhez 4-5 járásbíróság tartozott:
- az Alsólendvai, ennek működése 1919-41 közt idegen megszállás miatt szünetelt, ezalatt megmaradt községei a Zalaegerszegihez tartoztak,
- a Zalaegerszegi Járásbíróság illetékessége az azonos székhelyű főszolgabírói járás mellett a novai és pacsai főszolgabírói járások északi községeire is kiterjedt,
- a Sümegi,
- a Tapolcai,
- 1929-től a Zalaszentgróti.

(A főszolgabírói járások és a járásbíróságok területe sok esetben jelentősen eltért, ennek részleteivel itt nem foglalkozunk.)

Nem nehéz észrevenni az összefüggést a vasúti közlekedés és a törvényszéki, járásbírósági beosztás közt. A XIX. sz. második, a XX. sz. első felében a vasút volt a tömegközlekedés egyedüli eszköze, a vonalakat - egyéb szempontok mellett - a bíróságok elérhetőségét szem előtt tartva igyekeztek kiépíteni. Mint ahogy az előbbiekben már vázoltuk, első fokú büntető ügyekben általában jóval távolabbi fórumokhoz kellett iparkodniuk az idézetteknek, mint manapság. Tapolca vasúton közelebb esik Zalaegerszeghez, mint - a csak rajta keresztül elérhető - Keszthely.
A Tapolca-Ukk és Ukk-Csáktornya vasútvonalak adták a Zalaegerszegi Kir. Törvényszék gerincét.

Többé-kevésbé lazán tartozik témánkhoz egy nyelvhasználati visszásság, ami régóta nyugtalanít.
"Törvénykezés" szavunk a XIX. században egyértelműen a bírói jogalkalmazó tevékenységet jelentette, az ítélkezés szinonímája volt. Így találjuk azt az 1861. évi Országbírói Értekezlet (OBÉ) által összeállított Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ) címében is. Évtizedek múltával ez a szó a társadalom számára - a jogtörténészek kivételével - feledésbe merült. Aztán 1988. táján újból rátaláltak, elővették. Egészen pontosan a korabeli sztárpolitikus Pozsgai Imre újította fel, de durván kiforgatott értelemben. A jogalkotói, törvényhozói tevékenységet, tehát egy egészen más állami működési formát értette alatta. Ezt a jelentéshamisítást sokan átvették tőle, Sajnos, ma is így, tévesen használják, bár mintha újra kopni kezdene a nyelvből. Nem tudok róla, hogy nyelvész vagy jogász felemelte volna szavát eme nyelvrontás ellen.

Az új Zalaegerszegi Törvényszék a Zala Megyei Bíróság jogutóda. Az azonos hangalakú elnevezéssel egykor működött szervvel való jogfolytonosség ismérvei nem lelhetők fel. Az elemzett strukturális-földrajzi különbözőségen túl az alkamazandó jogforráshalmaz többszöri totális lecserélődése is kizárja ezt. Morális értelemben lehet a területén egykor működött 4 törvényszék utóda, ha továbbviszi a hajdan volt jogászgenerációk erkölcsi-szakmai tartását, hivatásszeretetét.

Pontosítás az utolsó előtti bekezdés utolsó mondatára nézve. Időközben megtudtam, hogy Majtényi László Úr (168. óra.hu) és a Magyar Progresszív Intézet blogja már hála Istennek szót emelt eme nyelvrontás ellen.