A Norvég Királyság, s egyúttal a Skandináv-félsziget legészakibb pontján egy többszáz éves emeletes házon tót nyelvű kettőskeresztes-hármashalmos emléktábla hirdeti, hogy az 1760-as években e házban dolgozott, végezte megfigyeléseit "Szlovákia" híres szülötte, Maximilian Hell, a kitűnő "szlovák" csillagász. Tóték megelőztek bennünket e fontos kultúrtörténeti helyszín felkutatásában, kisajátításában. Év elején Doborján jelenlegi polgármestere volt szíves Franz Lisztet "osztrák" zeneszerzőnek titulálni - amúgy szülőházán az Anschluss után elhelyezett emléktábla meg "németnek" tudatja őt. Corvin Mátyást is hívják nagy oláh uralkodónak, Bartók Bélát oláh komponistának egyelőre nem.

Látjuk tehát, milyen huncutságokra képes jelenkori és múltbéli történeti-földrajzi fogalmak tudatos összekutyulása. A múlt kisajátítása a jelen, vagy a jelené a múlt érdekében.
Új Alkotmányunk eredeti változata a megyéket vármegyéknek keresztelte volna. Ez csupán szimbolikus értelemmel bírt volna, bármiféle strukturális változtatás nélkül. Éppen ez volt a baj vele! Letűnt korokban használt elnevezések megfelelő szervezeti-területi tartalom nélküli visszaállítása katyvaszt teremtő, a földrajzi-történeti fogalmak értelmezését-oktatását megnehezítő haszon nélkül való agymenés.
Csak elrettentő példaként képzeljük el két magyar jellemóriás esetét két sosem volt vármegyével. Kossuth Lajos "B- A -Z vármegye" szülötte lett volna, Petőfi Sándor "Bács- Kiskun vármegyéé"(?!) Legnagyobb költőnk szülőföldjén 1871-ig vármegye nem is működött. A Kiskunság a Jászkun Kerület részeként bármiféle vármegyén kívül álló különleges jogállású terület volt közvetelenül Fenséges Cs. Kir. Főherceg József Nádor, a Jászok és Kunok Főkapitánya, illetve az őt képviselő kapitány vezetése alatt.
Már belekeseredtünk, hogy nagy költőinket, Kisfaludy Sándort, Batsányi Jánost nem mondhatjuk Zala megye szülötteinek. De azt még a legtöményebb marxizmus se tiltotta, hogy Zala vármegye szülötteinek nevezhessük őket. Marton László nemrég elhunyt szobrászművészünkkel ugyanez a helyzet. Volt alkalmam kézben tartani A4 lapformátum felére (!) írt alázatos folyamodványát, melyen 15 éves korában szobrászati tanulmányaihoz vármegyei ösztöndíjat kér gróf széki Teleki Béla főispántól.

Lássuk be végre, nemcsak a vármegyerendszer, de általában a megyerendszer is a második világháború utáni megismételt országcsonkítás, majd a tanácsrendszer folytán egyszer s mindenkorra megszűnt létezni Hazánkban. 1950-ben megyék helyett szovjet típusú rajonokra osztották az országot. Ezekre hamisították rá egy (vagy néha kötőjellel több) megszűnt (vár)-megye nevét. Ez a rajonrendszer áll fenn a "rendszerváltoztattatgattattatás(!)" névre hallgató jelenséghalmazon is átívelve mind a mai napig. Ez a rajonhálózat kapta volna meg Szentkoronás történeti alkotmányunk évezredes megszentelt vármegyerendszer titulusát? Na ne már! A közigazgatási egységek elnevezésének megváltoztatása tehát nem "feudális múltba révedést", vagy ilyetén szamárságot fejezett volna ki. Ellenkezőleg, dicső múltunk magasztos kifejezését hamisította volna rá a jelen sivár valóságára.
Mutatis mutandis ugyanez a manipuláció érhető tetten az államnév változtatásánál is - ami sajnos megvalósult. Magyar Köztársaság-e Magyarország? Magyarország-e a Magyar Köztársaság. Dehogy! A "Magyarország" elnevezés a Magyar Szent Korona Országaival ekvivalens fogalom, a teljes Kárpát-medencét kitöltő, tengerig nyúló történeti-földrajzi név, a "Haza a Magasban". Ehhez képest bizony praktikus megkülönböztetés érdekében jobb híján szükséges a Magyar Köztársaság államnév fenntartása a ténylegesen működő 93ezer négyzetkilóméteres államterület és struktúra megjelölésére. Ehhez képest egyesek az általuk tévesen "harmadiknak" nevezett, valójában csak második Magyar Köztársaság végét vizionálják.
- A ténylegesen első Magyar Köztársaságot 1946. február 1-én "kiáltották ki", a másodikat 1989. október 23-án. Viszont 1918. november 16-án nem ez, hanem Magyar Népköztársaság létesült - az 1949 és 1989 köztivel azonos hangalakú államnév -. 1918-19-ből bekötött Budapesti Közlöny, Országos Törvénytár vagy Rendeletek Tára kiadványokat lapozgatva megtudhatjuk, hogy a "nép-" előtagot akkoriban beillesztették minden közjogi fogalomba, amibe csak tudták. Lett "népkormány, néptörvény, néphatározat". Sőt a volt Császári és Királyi Hadsereg és Haditengerészet, valamint a volt Magyar Királyi Honvédség és Népfelkelés maradványaiból összetákolt véderő is megkapta már akkor a "Magyar Néphadsereg" elnevezést. -
Az államelnevezéseket nem egyszer úgy fundálják ki, hogy azok alkalmasak legyenek finom különbségek felnagyítására, vagy ellenkezőleg lényeges jelentéstartalmi eltérések elhomályosítására.1867. után a dualista Monarchia másik állama nem véletlenül nem nevezte magát hivatalos szövegeiben Ausztriának, vagy Osztrák Császárságnak. "A Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Tartományok - Die im Reichsrate Vertretenen Koenigreiche und Laender" volt a hivatalos államnév. Ez semmilyen territoriális vagy nemzeti jelleget nem visel magán. Papíron a népek, nemzetek, nyelvek egyenjogúságát fejezi ki. A hátsó gondolat azonban az volt, hogy a külföld a jól megszokott rövid Ausztria név alatt továbbra is az egész (!) Habsburg Birodalmat értse.
Összefoglalva: Zala megyét azért nem lehet Zala vármegyének nevezni, mert nem ugyanazt értjük alatta. Az egyikben nincsenek kecskekörmök, a másikban vannak. A Magyar Köztársaságot azért nem hívhatjuk Magyarországnak, mert a két név nem ugyanazt jelenti. Az egyiknek nincsenek Bányavárosai, a másiknak vannak. Hazánkat az államunkkal, szülőföldünket a tudomásul venni kényteleníttetett közigazgatási területünkkel nem keverhetjük össze.
Apropó, ha már héhai méltóságos főispánunkat megidéztük... Sarkalatos törvényeink tervezetében egyelőre nem akadtam a különböző rangosztályú állami, önkormányzati vezetők excellenciás, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes megszólításának reaktiválására. Ami késik, nem múlik. Nem fog meglepni, ha rövidesen rábukkanok.