Verssel, tánccal, énekszóval búcsúztak a pusztaszentlászlói óvodások
„Olyan ez az óvoda, mint egy mese-palota”
A kisgyermek óvodába kerülésekor megkezdődik az „óvodai élete,” amely lépésről-lépésre folytatódik a szülői beszoktatással, majd pedagógus segítségével iskolába lépésre való felkészítéssel ér véget. Egy ilyen kor fejeződött be a pusztaszentlászlói óvodában is, ahol megtették a nagycsoportosok az első lépést az iskola felé június 4-én, péntek délután 5 órakor.
Minden év június elején óvodai évzáró keretén belül műsorra kedveskedenek az óvodások, de nemcsak számot adnak tudásukról, hanem búcsúznak is egyben. Búcsúznak az óvodától, az óvó néniktől, a dadustól, a kisebb óvodástársaiktól, az oly nehezen megszokott ágyikótól, és a szeretett játékaiktól. Búcsúznak a legkisebbek, búcsúznak a tarisznyájukat büszkén viselő legnagyobbak.
Ünneplőben a gyerekek, ünneplőben a felnőttek, mindenki készen az ünnepségre.
A szereplés helyszíne ezúttal a szomszédságban lévő Gyülekezeti Ház. A virágcsokrokkal díszített terem, és a virágok illata pillanatok alatt derűs, meghitt légkörré aranyozta be a helyiséget.
Az ünnepségen Éderné Koller  Mária óvónő szívből jövő szeretettel köszönti a megjelenteket, és már  kezdődik is az aprók műsora.
Elsőként két mesejátékot láthatunk, majd az évszakok során tanult táncokat, verseket, dalokat elevenítik fel.
Elérkezett a nagycsoportosok búcsúzása, búcsúztatása. Dr.Csanádiné Bedő Mária óvoda vezető elérzékenyülve emlékszik a múltra, ad jótanácsot az iskolás évekre, és egy utolsó simítással az arcokon búcsúzik a két ballagótól.  Kis társaik is csillogó szemekkel, büszkén állnak Kemencei Fanni és Jandó Flóra leendő kis elsős  előtt, hogy útravalóul egy-egy verssel kedveskedjenek.
Remegő ajkak, csukló hangok , és a szép, szívet melengető versek elérik céljukat.
A varázsszó – búcsúzunk-  hallatán  átlátszó gyöngyöcskék gördülnek az arcokon. Nehéz, szép és felejthetetlen percek.
Felejthetetlenek, mert a felkészülés sem könnyű feladat, kitartást, türelmet és odafigyelést  kíván úgy a gyermekek mint a felkészítők részéről, vallja ezt üdvözlő szavaiban is Ferenc Károly alpolgármester . Az eredmény varázslatos. A boldogság és fájdalom oly csodás ötvözetét élhetjük át amire csak ez a hely, a pillanat és az alkalom adhatott lehetőséget.
Végül az óvó nénik elérzékenyülve köszönnek el gyermekeiktől, sok jót kívánva az iskolás évekhez.
Egy korszak zárult le kicsi életükben, ami a felhőtlen játékos élet végét jelenti. Szerencsére ők ezt igazán nem érzékelik, lelkesen készülnek az iskolás évekre. Bár fél szívük itt maradt, ezt bizonyítják ígéretük is, hogy majd visszajövünk látogatóba - az óvodástársakhoz, Marika óvó nénikhez, Zsuzsa nénihez. Természetesen mindenki örömmel veszi.
Apró ajándékok, virágcsokrok , nyakba font karok és könnyes puszik adnak jelet az elérzékenyülésről. Sütemények, üdítők oldják a megható hangulatot. Nevelők, gyermekek mind együtt az ünnepi alkalomhoz illően díszített asztaloknál, és csak a szépre emlékeznek.